bakter
bakter [ë v. e] főnév -t, -ok v. -ek [ë], -ja v. -je [e] (népies)
1. Vasúti pályaőr. Mint a bakter kicsi háza mellett, Szalutálok tűnő életeknek. (Juhász Gyula)
2. Éjjeliőr. Sorra járta az utcákat a bakter. A bakter … azt kiáltotta már, hogy éjfél. (Petőfi Sándor) Okos rend, hogy ilyen hamar nyugovásra tér az ember. Mert drága a petróleum. Elég ha a bakter ébren van. (Gárdonyi Géza)
3. (régies, tájszó) Kidobolást végző, idézéseket kézbesítő, végrehajtót kísérő egyenruhás községi, ritk. városi hajdú.
4. (ritka) Tág. ért. őr, felügyelő, csősz. A dinnye érésének idején a bakter vigyáz a földekre. Nem félek én, csak a kutyáktól … meg a bakteroktól. (Móra Ferenc)
5. (tájszó, iskolai) Tiltott tanulmányi segédeszköz, puska (3). Bakterból próbálta a szöveget fordítani.
Szóösszetétel(ek): bakterkürt; bakterszó; baktertojás.
bakterkodik; bakterság v. bakterség.
