ballépés
ballépés főnév (szépítő, eufemisztikus kifejezésként)
Helytelen, káros következményekkel járó cselekedet. Ifjúkori ballépés; ballépést követ el. Titkolja ballépésének következményeit. Ballépéséért súlyosan megbűnhődött. Végcélunk a nagy Szulejmán ballépését jóvátenni. (Kemény Zsigmond) És mi minden lesz a szenvedésre ok! Nemcsak a bűn; egy ballépésünk, gyöngédtelen tettünk, ártatlan hibánk. (Péterfy Jenő) || a. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Nőnek a nemi erkölcs szempontjából elítélendőnek tartott tette. Az anyát nagyon lesújtotta leánya ballépése. Olyanformán titkolta baját, mint egy leány titkolja ballépésének következményét. (Herczeg Ferenc)
