baloldali
baloldali [l-o] melléknév és főnév (politika)
I. melléknév -an, -bb
1. Radikális, demokratikus politikai meggyőződésű, ilyen politikai tevékenységet folytató <személy, csoport>. Baloldali blokk, ellenzék, kormány, párt, politikus. Világéletében baloldali volt. Baloldali ember volt, nagy demokrata, Kossuth embere. (Mikszáth Kálmán) || a. Ilyen személyre, pártra jellemző, vele kapcs., tőle származó <magatartás, megnyilatkozás>. Baloldali érzelmű, gondolkozású; baloldali felfogás. Harcos baloldali politikát folytat.
2. (rosszalló) <Kommunista párton belül> a marxizmus–leninizmus tanításait mereven, dogmatikusan értelmező és a reális lehetőségek figyelmen kívül hagyásával érvényesíteni akaró <irányzat, törekvés>. Baloldali elhajlás, túlzás.
II. főnév -t, -ak, -ja Baloldali személy, kül. politikus, képviselő. A baloldaliak győztek, többségre jutottak. A baloldaliak kivonultak az ülésteremből.
Szóösszetétel(ek): szélsőbaloldali.
