bálványozás
bálványozás főnév -t, (-ok), -a
1. A bálványoz igével kifejezett cselekvés v. érzelmi magatartás; rajongó, túlzott tisztelet, szeretet; imádat. A bálványozásig szeret, tisztel vkit. A nagybányaiak most is a bálványozásig menő szeretettel emlékeznek a költőről. (Jókai Mór) Szeretete bálványozásig fokozódott. (Kosztolányi Dezső) || a. Az a magatartás, hogy vkit, vmit bálványoznak. Gyermekeinek bálványozása; Kossuth bálványozása; a pénz, a zene bálványozása; a női szépség bálványozása.
2. (régies) Bálványimádás. Vajha … minden bálványozás, hitetlenség kiirtatnék e földről. (Kármán József)
