bámész
bámész melléknév és főnév (kissé régies)
I. melléknév -an, -abb Különösebb cél nélkül, csodálkozva, önfeledten nézelődő, bámuló, szájtátó. Bámész alak, csapat, csoport, nép, sereg. Jőnek utóbb bámész pórok, … Jő sok barna kovács. (Vörösmarty Mihály) A bámész sereg nem apadt, csak folytonosan felfrissűlt. (Arany János) || a. Önfeledt bámulást, csodálkozást tükröző <tekintet, arc, szem>. Bámész arc, nézés, száj, szem. Bámészan nézett ránk. Bámész arccal hallgatta a jól ismert nótákat. (Gyulai Pál) Bámész szemeket [vetett] … az omnibusz belsejébe. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ok, -a (ritka) Bámész személy. Az utcai bámészok szeretnék tudni, vajon sütni vagy főzni fogják-e az aranymíveseket? (Vas Gereben) Táncoló bajadér vonja magára a bámészok figyelmét. (Jókai Mór)
