bánatos
bánatos melléknév -an, -abb
(kissé választékos) Bánatot (1) érző <személy>; szomorú. Bánatos anya, ifjú, leány, lélek, özvegy, szív; bánatos vagyok. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Fellegei bánatos lelkemnek. (Petőfi Sándor) Ez nem a mi lányunk – mondták a bánatos öregek. (Tömörkény István) || a. Ilyen személyre jellemző, tőle származó, vele kapcs. <lelki tartalom, megnyilatkozás, külső>. Bánatos arc, érzelem, érzés, pillantás, szem, tekintet. Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelid szerelmek s vidám nyájasságok Örömmel tölt órái. (Berzsenyi Dániel) || b. Olyan <emberi alkotás>, amely bánatot fejez ki, amelyből bánat árad. Bánatos dal, levél, színdarab, zene. Fritz bánatos dalai némi melankóliát kevertek fel a hangulatban. (Kuncz Aladár) || c. (ritka) Bánatot (1) keltő <jelenség>. Bánatos ősz, táj, vidék. Szeretem … A sugaras, bánatos Ősz-időket. (Ady Endre)
bánatosság.
