bandérium főnév -ot, -a (régies írva: banderium is)
1. (katonaság, történettudomány) <Az Anjou-házi királyoktól 1848-ig> az uralkodóház, az egyházi és világi főurak, a vármegyék és városok által saját költségükön kiállított, saját zászlajuk alatt harcoló csapat. Főpapi, főúri, királyi bandérium; a vármegyék, városok bandériumai. A [fejedelmet kísérő] bandérium a kastély előtt állott fel, … s az ezernyi lovas a tágas udvaron rendeződött el. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) <Ünnepélyes alkalomra, pl. koronázás, jubileum, beiktatás, követválasztás stb.> magyaros díszöltözetben, gyak. történeti jelmezben, fegyverzetben felvonuló, rendsz. kíséretet alkotó lovascsapat. Hosszú bandérium kísérte a bevonuló képviselőt. Bandériummal fogad vkit. A domb előtt felállt a lovas bandérium szép katonás rendben. (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.