bandukol
bandukol tárgyatlan ige -t, -jon
<Személy> lassan, tétovázva, gyak. gondolatokba merülve, fejét lehorgasztva megy; ballag. Tépelődve v. szomorúan bandukol hazafelé. Mit bandukolsz, menj gyorsabban! Egyedül bandúkol, külön az útfélen. (Arany János) Egyedül bandukoltam az utcán, | reá gondolva. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Lassan bandukol | a vénség, s ellenségesen | néz körűl. (Szabó Lőrinc)
Igekötős igék: átbandukol; elbandukol; hazabandukol; kibandukol; végigbandukol.
bandukolás; bandukoló.
