bangó
bangó melléknév és főnév
I. melléknév -n, -bb (tájszó)
1. Bamba, féleszű, mamlasz, ügyefogyott <személy>; banga.
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló <magatartás, megnyilatkozás>. Most látja a kobzos, kit szeretett ő meg! Ha eddig a báb volt [Anikó], most a szép pillangó, Ha eddig szerette, most a feje bangó. (Arany János) Mért veszett bangó figyelmem annyi csúnyaságra?! (Babits Mihály)
II. főnév -t, -ja (ritka, irodalmi nyelvben) Bangó személy. Szót sem érdemel egy pár bangó, ki még most is el akarja disputálni [= el akarja vitatni] tőle az elsőséget. (Petőfi Sándor) [A szerző] meghitt alakokat vonultat fel: egy karakán szőlősgazdát, … falusi bangókat, … hadastyánokat. (Kosztolányi Dezső)
