1. rövid fanyélre erősített hosszabb, széles, egyenes pengéjű, vasból készült vágószerszám, amelyet fa durva megmunkálására, egyengetésére, ill. hús v. csont feldarabolására használnak. Húsvágó bárd. Az urunk két óráig volt a mészárossal. Azt mondják felőlle, hogy … nemcsak a bárdot tudja forgatni, hanem az ország dolgát is. (Mikes Kelemen) Édesapám már a bárddal csapkodta a fát. (Móricz Zsigmond)
2. (történettudomány) Rövid nyelű, rendsz. széles pengéjű középkori (harci) eszköz, fegyver, amelyet néha hajítottak is távolabbi célpontra. Harci bárd. A király engedne: „kegyelem” kiáltja, De elébb járt a vas, Toldi Miklós bárdja. (Arany János) || a. A hóhér pallosa. A hóhér lesújtott bárdjával. Nyugodtan hajtnám bárd alá fejem. (Madách Imre) Járta a bárd és a négyeltetés [= felnégyelés]. (Ady Endre)
Szólás(ok): (irodalmi nyelvben) elássa v. eltemeti a harci bárdot: véget vet az ellenségeskedésnek.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.