bárha [1]
bárha [1] kötőszó (irodalmi nyelvben, régies)
1. <Megengedő, egyszersmind ellentétes értelmű mondat bevezető szavaként:> bár, habár, ámbár, jóllehet, noha, ha … is; ugyan, holott. Jött azonban a dél, bárha nem süt a nap. (Arany János) A birodalom, … bárha önállóságából sokat elvesztett, de külellenségeitől megszabadult. (Jókai Mór) Bárha nem is volt kert, udvar és kerítés s bármily ridegen állott is az útfélen a ház, de magunk laktunk benne! (Móricz Zsigmond) || a. <Vmely közlés mellett, megszorító értelmű kifejezés bevezető szavaként is kötőszóval kapcsolatban v. anélkül:> bár, ámbár, habár, jóllehet, noha, ha … is. Toldi tűr azonban: bárha nem békével. (Arany János)
2. <Feltételes mondat bevezető szavaként:> még abban az esetben is, ha …; még akkor is, ha … Ide a gyilkost … bárha pecsétem Váddal az önnön szívemig ér: Mindenki gyanús nekem, aki él! (Arany János)
