basszus főnév -t, -ok, -a (régies írva: bassus is) (zene)
1. A legmélyebb férfi énekhang. Mély, zengő basszus. Az új énekesnek tömör, szép basszusa van. || a. Az ilyen hangú énekes; basszista. Ki volt a basszus? || b. Tág. ért. mély férfihang. Egy basszus hangzott ki a vitából. A szónok már basszusával is hatott. Bosszús | dühvel harapja ablakom az orkán | s brummog sötéten, mint egy síri és mély | basszus. (Kosztolányi Dezső)
2. <Énekkarban> a legmélyebb férfiszólam, az énekkar basszistáinak együttese. Most a basszus próbál. A basszus a legerősebb szólama az énekkarnak.
3. <Zenekarban> a legmélyebb hangú hangszereknek (cselló, nagybőgő, fagott, tuba stb.), ill. az őket megszólaltató zenészeknek együttese. Most a basszus játssza a témát. A basszus a kelleténél előbb lépett be.
4. Zeneműveknek legmélyebb szólama. A zenemű rendszerint a basszusra épül. || a. Szűk. ért. énekkari műveknek legmélyebb szólama. A bassust lejjebb egy sem bírta. (Csokonai Vitéz Mihály) Te énekeld a discantot [= a legfelső szólamot], én meg a bassust. (Jókai Mór)
5. A zongora, orgona mély fekvésű hangjainak összessége. A zongora basszusa hamis.
6. jelzői használat(ban) Basszusként (1) hangzó, rá jellemző. Basszus férfihang.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.