beakaszt
beakaszt ige
1. tárgyas Belül levő helyre, vminek a belsejébe, vmi közé akaszt. Beakasztja a ruhát a szekrénybe. || a. Ablakot, ajtót beakaszt: az ablakot, ajtót ráilleszti az ablak-, ajtósarokra.
2. tárgyas <Kampót, horgot, ill. ezzel ellátott tárgyat> karikába, hurokba, résbe stb. akaszt, ill. belenyom, beleszúr. A fülönfüggőt beakasztja a fülébe. A csáklyát beakasztja a gerendába. Egy főállomáson ismét másik szalonkocsit lehet beakasztani. (Jókai Mór) || a. tárgyas <Karikát, hurkot stb.> horogra, kampóra akaszt. A láncszemet beakasztja a horogba.
3. tárgyas (tárgy nélkül is) (argóban) Beakaszt vkinek: horogszerű ütést mér rá. Alaposan beakasztott neki.
4. tárgyatlan (durva) Beakaszt vkinek: <férfi> vmely nővel nemileg érintkezik.
beakasztás; beakasztó; beakasztott.
