beárad
beárad tárgyatlan ige
1. (ritka) <Víz> nagy mennyiségben belső helyre folyik; beözönlik.
2. (átvitt értelemben, választékos) <Levegő, fény, hang v. szag> nagy tömegben v. nagy erővel belső helyre hatol. A hideg (levegő) beáradt a nyitott ablakon. A napsugár beáradt a szobába. Az utcáról beáradt a nótaszó. Finom pecsenyeszag áradt be a konyhából. A piroscsíkos függönyökön által | beárad a nap tompított tűze. (Kosztolányi Dezső)
beáradás; beáradó; beáradt.
