becsal
becsal tárgyas ige
Vkit, vmit becsal vhova: <rábeszéléssel, hízelkedéssel, (hamis) ígérettel v. (ravasz) csellel> rávesz vkit arra, hogy vhová bemenjen; becsábít. Becsalta a kocsmába. Mézes szavakkal becsalta magához a gyerekeket. Katicát alig lehetett újra becsalni a konyhába. (Jókai Mór) Nem azért ültem hét évig a tömlöcben …, hogy ne tudnám, hogy kell becsalni a madarat. (Tolnai Lajos) || a. Vkit, vmit becsal vhova: <vmely fizikai jelenség, érzéki hatás> olyan vonzó, csábító hatással van vkire, vmire, hogy azt követve bemegy, behatol vhová. A pecsenyeszag becsalta a kutyákat az udvarra. A távoli fény egyre mélyebbre becsalta az erdőbe. || b. (átvitt értelemben) Nagyravágyás, büszkeség, | kecsegtetés, hízelkedés, csupán | csak csillogó fények, s … mégis az | asszonyt becsalhatják a bűn fenék | nélkül való mocsáriba! (Katona József)
becsalás; becsaló; becsalt.
