bécsi
bécsi melléknév és főnév
I. melléknév
1. Bécsben lakó v. működő, ott született. Bécsi ember, lány; bécsi művészek, orvosprofesszor. || a. Bécsből való, ott készült, v. róla elnevezett. Bécsi piros. Bécsi szelet: borjú- v. újabban sertéshúsból vékonyra kivert, lisztben, tojásban és zsemlemorzsában megforgatott szelet, amelyet forró zsírban v. olajban sütnek ki; rántott (borjú)szelet. Vacsorára bécsi szeletet rendelt, burgonyával és uborkával. Hol van hosszú karabinyod [= karabélyod]? | … bécsi pár pisztolyod? | … Nyalka kuruc! (népköltés) A közforgalomban még ott kóválygott a múlt századból hátramaradt máriás, poltúra, peták, bécsi garas. (Jókai Mór) Esténként citeráján régi, kedves bécsi dalokat játszott s énekelt hozzá. (Kuncz Aladár)
2. Olyan, ami Bécsbe vezet, megy, ill. onnan jön, Bécs felé néz. Bécsi gyors, hajó, út, vonat; bécsi kapu. Szóláshasonlat(ok): nagy v. akkora a szája, mint a bécsi kapu ¬.
3. Bécset illető, hozzá tartozó, rá jellemző. Bécsi kedélyesség. Ült a söntésben és a legzamatosabb bécsi németséggel tárgyalt valamely kérdést. (Krúdy Gyula)
4. (történettudomány) A Bécsben székelő udvari v. kormánykörökből származó, onnan kiinduló v. szolgálatukban álló. Bécsi ármány, cselszövés. Bécsi lator lett a fiam, Pap-céda a lyányom. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ek, (-je) Bécsi ember, lakos. Sok bécsi nézte meg a mezőgazdasági kiállítást.
