becsületvesztés
becsületvesztés főnév (csak egyes számban) (történettudomány, jogtudomány)
<A római és a régi magyar jogban> annak megtörténte, ténye, hogy vkit hivatalos eljárással v. törvényes ítélettel megfosztanak becsületétől (1a); a becstelenség kimondása. Fájt a lelkének a becsületvesztés, hogy őt gyávának mondták ki. (Jókai Mór) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Az a tény, hogy vki becsületét, embertársai megbecsülését elvesztette. Az öngyilkosságra mi kényszerítheti? becsületvesztés, csalódás, szenvedély vagy nyomor? (Vas Gereben)
becsületvesztési.
