becsúsztat
becsúsztat tárgyas ige
1. Becsúsztat vmit vhova: csúsztatva, (sima v. síkos felületen) tolva v. alacsonyabb helyre önsúlyánál fogva lebocsátva, folyamatos mozgással bedug, betol vmit vhova, vminek a belsejébe, gyak. szűk helyre, résbe v. azon át. A bálákat becsúsztatták a hajóba. Becsúsztattuk a vízbe a csónakokat. A kanalat becsúsztatta a gyerek szájába. A levelet becsúsztatta az ajtó résén. Becsúsztatta zsebébe a pénztárcát. A könyvet becsúsztatta a többi közé. Csak éjfél tájban csúsztatták be egy ajtó melletti kis üregen az ételt és italt. (Jósika Miklós) A szegény diák megcsörrentette a markában az ötven aranyat, becsúsztatta a mentéje zsebébe. (Móra Ferenc) || a. Lopva, titokban más tárgyak közé bedug, belop, becsempész vmit. A levelet becsúsztatta az iratok közé.
2. (átvitt értelemben) Becsúsztat vkit vhova: személyt vmely helyre, főként állásba, hivatalba, lopva, alattomban, álutakon, ravaszsággal, összeköttetések révén v. jogtalanul bejuttat; becsempész. A fiúkat nagybátyjuk becsúsztatta a bankba. Kémeiket becsúsztatták az ellenséges táborba. Bélát … be kellene valahogy csúsztatnunk … a kolozsvári egyetemhez tanárnak. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben) Becsúsztat vmibe vmit: írásműbe, szövegbe szándékosan, de többnyire alattomban, lopva v. ravaszsággal beír, beiktat, beszúr, becsempész vmit. A szövegbe becsúsztatott egy szót, s ezzel az egésznek megváltoztatta az értelmét. Ahol lehetett, egy-egy furcsa sajtóhibát csúsztatott be a szövegébe. (Jókai Mór)
becsúsztatás; becsúsztató; becsúsztatott.
