bedug
bedug tárgyas ige
1. Vminek a belsejébe dug, helyez, tol vmit; beilleszt. Bedugja a dobozt a zsebébe. Bedugta fejét a vízbe. Bedugta a kardot a hüvelybe. János bedugta a sípot tarsolyába. (Petőfi Sándor) A zacskót … odanyújtotta … Vilma kisasszony bedugta a keskeny kis kezét. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmely nyíláson át> vhova benyújt, benyom, betol vmit. Bedugja a fejét az ablakon, az ajtón. Bedugta karját az odúba. Bedugtam képemet a táncterem ajtaján. (Arany János) Írónt és papírtekercset … dug be nekik a rácson. (Jókai Mór) Az első szoba ajtaja kissé nyitva volt. A gyerekek bedugták a fejöket. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Rendsz. nem egészen kifogástalan módon v. erőszakosan elhelyez, bejuttat, betesz, beoszt vkit vhova, <főleg vmely állásba, tisztségbe>. Bedugták egy jó zsíros állásba. Az öreget bedugták a menhelyre. Családja bedugta egy szanatóriumba. Féltem, hogy bedugnak valami uradalomba, hogy legyek íródiák. (Vas Gereben) Az után kell látnunk, hogy téged valami neked való biztos állásba bedugjunk. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Vkit bezár vhova. Bedugták a dutyiba, a hűvösre, az őrültek házába. Dugjátok be az őrjöngőt egy barlangba. (Jókai Mór)
3. <Vmely lyukat, nyílást, rést> elzár, betöm. Bedugja a hordót. Az ajtó réseit ronggyal dugtuk be. Bedugja a ® fülét; bedugja vkinek a ® száját.
Szólás(ok): ld. lyuk.
bedugás; bedugdos; bedugható; bedugó; bedugott.
