befal
befal tárgyas ige
1. (emberről enyhén rosszalló) <Ételt, ennivalót> bekapva mohón megeszik. Egyszerre befalt egy gombócot. Mire hazaértünk, ő már mindent befalt. A kutya befalta a pacalt. [A zsemlét] azon melegében kaptam és befaltam. (Táncsics Mihály) Befalt egy nagy … darabot a rengő aludttejből. (Gárdonyi Géza) Befaltam az almának a csutkáját is. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, ritka) <Hírt, pletykát, újdonságot> mohó kíváncsisággal, igen nagy érdeklődéssel hallgatva magában elraktároz. A közönség … mohón falta be a híreket. (Mikszáth Kálmán)
befalás; befalat; befaló; befalt.
