befizet
befizet ige
1. tárgyas <Vmely pénzösszeget v. terményt> bizonyos célra illetékes helyen, rendsz. hatóságnak átad. Csekkel v. csekken fizeti be az adót, az illetéket, a tandíjat. Az adógabonát, a földadót búzában fizeti be. Befizettél már a jövő heti ebédre? Az üdülési díjat csekkszámlára fizette be. Az esedékes részleteket mindig pontosan befizeti. A városba ment, elsőnek sietvén az egyletbe, hogy befizesse illetékét. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (ritka, bizalmas) Befizet vkit vhová: helyette, érte belépti díjat fizet. Befizetlek a moziba. || b. tárgyatlan (népies) Befizet vkiért: helyette megfizeti a belépti díjat. Csalogatta a moziba, csak jöjjön, majd ő „befizet érte”. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, argóban) Részt kér vmiből, szemlélőként részt akar venni vmiben. [Pista jól megmondja majd a véleményét az üzemvezetőnek.] – Na, erre én is befizetek!
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, régies, tájszó) Befizet vkinek v. (ritka) vminek: megadja neki, ellátja a baját. Puhatolnám csak ki azt az átkozott teremtést … majd befizetnék én neki ezen rossz lelkűségéért. (Kemény Zsigmond) Barnabás … elégtétellel nézte a díszes épületek homlokába fúrt lyukokat. – Na! ennek is befizettek a golyók, – röhögé. (Kemény Zsigmond)
befizetett; befizetget; befizethető; befizető; befizettet.
