begombol
begombol tárgyas ige
1. <Zsebét, ruháját v. annak nyílását> gombbal elzárja, összefogja. Gombold be a kabátodat! Dolmányát … nyakig begombolta. (Kemény Zsigmond) Zsebredugta sztetoszkópját, begombolta fehér munkaköpenyét. (Hunyady Sándor) || a. (átvitt értelemben, régies) Begombolja magát: begombolkozik (2). Előttem senki nem gombolja be magát. (Széchenyi István) A mi emberünk begombolja magát, fanyalogva válaszol, hogy a pénz most igen szűk. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Pénzt> felvesz, zsebre vág. Begombolt egy százast; begombolta a fizetését. Hiszen, ha csak az volna a baj, hogy a díjat nem gombolhattam be, de roppant sokat vesztettem a fogadásokon. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, régies) <Pénzt> kártyán v. szerencsejátékon elnyer. Nekem eléggé kedvezett Fortuna istenasszony; a németeknek begomboltam valami hatszáz tallérjukat. (Jókai Mór)
begombolás; begombolgat; begombolható; begomboló; begombolt; begomboltat.
