begubódzik
begubódzik tárgyatlan ige -tam, -ott, ..óddzék (..óddzon) begubózik ..zzék (..zzon)
1. <Némely rovar álcája> magából fonalat eresztve, tokkal, gubóval veszi magát körül. A selyemhernyó begubódzik.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> elkülönül, elzárkózik, nem érintkezik a külvilággal. Csalódása után egészen begubódzott.
begubódzás; begubódzó; begubódzott.
