behurcol
behurcol tárgyas ige
<Nagy, nehéz tárgyat> hurcolva bevonszol, becipel, kevésbé vigyázatosan bevisz vhová. A fahasábokat behurcoltuk a fás színbe. A zsákokat behurcolták a raktárba. || a. <Személyt> erőszakkal, vonszolva bevisz, bevezet, bekísér vhová; bevonszol. Gallérjánál, karjánál fogva behurcolták a kapu alá. A vezér kvártélyára felhurcoltak. (Csokonai Vitéz Mihály) Jaj nekem! … Még az ólba is behurcol. (Vörösmarty Mihály) || b. <Káros rovart, járványt, fertőző betegséget> olyan helyre juttat (és ott elterjeszt), amely eddig mentes volt tőle. Amerikából hurcolták be a kolorádóbogarat Európába a burgonyaszállítmányokkal. A vásárra hajtott marhák behurcolták a száj- és körömfájást a községbe.
behurcolás; behurcolható; behurcoló; behurcolt.
