bekiabál
bekiabál ige
1. tárgyatlan Úgy kiabál, hogy hangját – saját helyzetéhez viszonyítva – vmely beljebb levő helyen meghallják; vmely bent levő hely, személy irányában kiabál. Bekiabáltak az udvarára, az ablakán. Minden aláíró [= előfizetésre jelentkező] bekiabált hozzá ajtón, ablakon, reggel, este, hogy hol már a könyve? (Jókai Mór) || a. tárgyas Ilyen módon kiabálva mond vmit. Nem hallotta, mit kiabált be hozzájuk. [Az ablakon] bekiabálták: hány az adventi malac? (Vas Gereben)
2. tárgyas (ritka) <Kint levő személy(eke)t> kiabálva behív, becsődít. Bekiabálta az egész háznépet.
3. tárgyas (ritka) <Vmely helyet> végigjárva, végigfutva kiabálással betölt. Bekiabálta az egész falut. Az öreg szabó kétségbeesetten kiabálta be a várost. (Mikszáth Kálmán)
bekiabálás; bekiabálgat; bekiabáló; bekiabált.
