1. Olyan <személy>, aki beköszönt (1) vhová. Örömmel fogadta a hozzá beköszöntő vendégeket.
2. (átvitt értelemben) Olyan <jelenség, esemény>, amely beköszönt (2); beálló, (meg)kezdődő. A beköszöntő ínség, őszi esőzések, tél, gazdasági válság. A most beköszöntő új év sok jóval bíztat.
3. (átvitt értelemben) Vminek kezdetét jelentő, vmit megnyitó <beszéd, megnyilatkozás>; bevezető. Beköszöntő beszéd: a) megnyitó (beszéd); b) hivatalba lépéskor mondott beszéd, székfoglaló (beszéd); beköszöntő szavak, üdvözlés. Már a lépcsőn felhaladva, rákezdi a beköszöntő nótát: „Nekem olyan asszony kell … ” (Jókai Mór) Megválasztották szenesi papnak, s vasárnap tartja beköszöntő beszédét. (Tolnai Lajos)
II. főnév (főként egyes számban)
1. (népies, régies) Megérkezéskor szokásos, vkinek érkezését jelző (üdvözlő) szavak; köszöntés, üdvözlés. Felhangzott az udvaron a drótostót jellegzetes beköszöntője. Édesapám a beköszöntőt elvégezvén, … megmondá, miért jöttünk. (Vas Gereben)
2. (átvitt értelemben, régies) Megnyitó (beszéd); hivatalba, vmely tisztségbe lépéskor mondott beszéd; székfoglaló. A nyári szűnnapokat … Kőrös unalmai közt fogom tölteni. Akkorra biztatom magam, hogy elkészítem a beköszöntőt. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) <Könyvben, újság, folyóirat első számában> bevezető cikk. A főszerkesztő írta a beköszöntőt.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.