bele

Full text search

bele [e-e] határozószó és igekötő, (népies) belé
I. határozószó (személyragos) belém, beléd, belé(je) [e-e], belénk, belétek [e-ë], beléjük (A bele- igekötős igékkel kapcs.-ban nem haszn. az egyszerű igékkel nem alkot összetételt. Pl. belénk botlott.)
1. A személyraggal megjelölt, az előzményből ismert anyagba v. tömegbe, annak részei közé. Ne add még a disznónak a moslékot. Hozz még bele egy kis korpát.  Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje. (Petőfi Sándor) || a. Közé(je). Nem elég édes ez a mák. Vegyíts még beléje egy kis cukrot.
2. A személyraggal megjelölt, az előzményből ismert személybe. Belém töltötte az orvosságot. Belénk diktálta a vacsorát. || a. A szóban forgó személy testébe (, ellene támadva). A kutya belém harapott. Vki belém lőtt. Nem félsz tőle, hogy beléd mártja a kardját? || b. (átvitt értelemben) A szóban forgó személy lelki világába, tudatába, gondolatába, érzéseibe, szándékaiba. Belém lát. Ez a hiba nagyon beléd rögződött. Tanítványai nem valami szorgalmasak, de azért belejük lehet verni a leckét. Beléje oltották a közösségi érzést. || c. <Állandósult szókapcsolatokban, főleg szitokban:> a szóban forgó személybe <mint vmi rossz tulajdonság hordozójába>. Mi az ördög bújt beléd? A fene (essen) beléd!
3. (átvitt értelemben) A személyraggal megjelölt, az előzményből ismert személyhez, (ritk.) tárgyhoz érve, azt erősen megfogva. Belém csimpaszkodott. Két nővel sétált s beléjük karolt. || a. (átvitt értelemben) A szóban forgó személyhez erősebben hozzáütődve, arra erősebb ütést mérve. Belénk botlott; beléjük ütközött; belém rúgott.  Fogta a poharakat és csapkodta felém, belém, az ajtóba. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) <Főleg szerelemről szólva:> a személyraggal megjelölt személybe mint az érzés célpontjába. Ez a fiú hamar beléd szeretett (, beléd bolondult, habarodott). Szerelmes beléd. Mindenki beléje vetette bizalmát.
5. Miatta, vminek következtében; tőle. Fáj a szíve bele; megremegett bele; megizzadt bele; beteg lett bele; kicsordult bele a könnye is.  Ott verekedett két ellenséges lovas dandár, s úgy elgázolta a mezőt, hogy még most is kopár bele. (Jókai Mór) Margit feküdt belé, annyira siratta azt az asszonyt. (Gárdonyi Géza)
6. <A bele- igekötő szerepében, az igétől elválasztott helyzetben.>  A tintásüveget pedig hová | Dugá? | Bele | Kabátja hátsó zsebibe. (Petőfi Sándor) || a. <A -ba, -be ragos határozó nyomósítására, élénk beszédben, vmely ige elhagyásával.> Azzal bele a vízbe. Csak bele, a közepébe!
II. igekötő
A. <Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. a bele- igekötős címszavakat, főleg igéket.> (A bele igekötős igék nem használatosak a belém, -d, -je, -nk, -tek, -jük személyragos határozószókkal, csak főnévi értékű szó -ba, -be ragos, esetleg közé névutós alakjaival. Pl. Beleütközött egy járókelőbe. Belebotlott az apámba. Mindegyik(ünk)be beleütközött. A bomba belevágott a gyalogság közé.
B. <Önállósítva, bele- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, bele- igekötős ige nyomósító ismétléseként, a szóban forgó igével egyértékű.> [Belefulladt a vízbe?] – Bele bizony [= igen, belefulladt.] Beleszeretett a lányba, bele ám, mégpedig halálosan.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi