beletörik
beletörik tárgyatlan ige
1. <Vmely kemény anyagba egyik végével v. hegyével beleszorított tárgy> úgy törik ketté, hogy beszorított vége v. hegye előbbi helyén marad. Beletörik a ® foga. A nyél beletört a fejszébe. A fúró beletört a fába. || a. Majd beletörik a nyelve: alig tudja kimondani, kiejteni.
2. (átvitt értelemben, ritka) Beletörik vmibe: vmivel kapcsolatban csődöt mond, kudarcot vall, csütörtököt mond; nem boldogul vele. Bandi gyerek sohasem járt iskolába, Tudománya beletörnék a nagy Á-ba. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Betörik (2a). Már beletört a munkába.
Szólás(ok): ld. bicska.
beletörés; beletörő; beletört.
