belő
belő ige
1. tárgyatlan <Lőfegyverrel> úgy lő, hogy a lövedék – rendsz. vmin áthatolva – vmely zárt térbe, bent levő helyre jusson. Belő az ablakon. Az ellenség belőtt a városba.
2. tárgyas (sport) <Labdarúgásban a labdát> az ellenfél kapujába juttatja, s ezzel gólt ér el. Belőtte a labdát. || a. tárgyas (sport) <Büntetőt, szabadrúgást, szögletrúgást> úgy rúg, hogy azzal gólt ér el. Belövi a tizenegyest.
3. tárgyas (katonaság) <Lőfegyvert> próbalövésekkel pontos célzásra alkalmassá tesz. Belövi az új géppuskát, puskát. A honvédség addig nem veszi át a fegyvereket a gyártól, míg be nem lőtték őket. || a. tárgyas (katonaság) Belő vmit v. belövi magát: <lövész, aknavető osztag v. tüzérség> egyes lövésekkel megállapítja, milyen lőelemekkel lehet vmely célra hatásosan tüzelni. Aknavetővel belőtték a hidat. A tüzérség hamar belőtte magát az ellenséges állásokra.
4. tárgyatlan (iskolai, bizalmas) Elégtelenre felel; beszekundáz, beszed. Tíz sor volt feladva Vergiliusból s öt órán egymásután szólították ki: mind az ötször belőtt belőle. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas (tárgy nélkül is) (nyomdászat) <Kényesebb nyomtatványok készítése közben> tiszta papíríveket helyez be a frissen nyomott ívek közé, hogy a festék el ne kenődjék rajtuk.
belődöz; belőtt; belövő.
