bélyeg
bélyeg [e v. ë] főnév -et, -e [ë, e]
1. Postai küldemények bérmentesítésére való, a rajta feltüntetett pénzértéket képviselő (érték)jegy; négy- (ritk. három-) szögletű, rajzzal díszített, ragasztós hátú, többnyire fogazott szélű kis papírdarab; postabélyeg. Kőnyomatos, réznyomásos bélyeg; ® ablakos bélyeg; alkalmi, használt v. lebélyegzett bélyeg; magyar, külföldi bélyeg; ritka bélyeg; bélyeget ® átnyom; bélyeget cserél, gyűjt; ® lenyalja a bélyeget. Vidéki levélre 60 filléres bélyeg kell. Elfelejtett bélyeget ragasztani a levélre. Megforgatta kezében a levelet, megnézte a postabélyegzőt, egy felsővidéki városka neve a bélyegen. (Krúdy Gyula) Imrus kényszerű költségei koszton, kvártélyon és mosáson kívül legfeljebb csak a hazaírt levelek bélyegének árát foglalták magukban. (Babits Mihály) A tanító úr … messze földről szerzett kolibriket | gyűjtött, s bélyeget, mindent. (Szabó Lőrinc) || a. Bizonyos díjak, illetékek, járulékok lerovására, megfizetésének igazolására való hasonló alakú (érték-)jegy. Szakszervezeti bélyeg; bélyegben lerótt illeték. Beragasztja a bélyeget tagsági könyvébe. || b. (ritka) Bélyeggel megegyező rajzú nyomat <levelezőlapon, borítékon, váltón>.
2. Általában <vminek, vmely tárgynak a felületén> különféle módon (víznyomás, pecsételés, égetés, vésés) elhelyezett, ismertető, megkülönböztető, azonosító jel, jegy. Lent, a lap alsó felén kék festékkel oda volt nyomva egy cifra bélyeg. (Móricz Zsigmond) || a. <Ipari készítményen, műtárgyon> ráfestett, belenyomott, belevésett jellegzetes ábra, betű, számjegy v. más jel, amely az áru származási helyére, a készítő üzemre v. mesterre utal; mesterjegy, gyári jegy, védjegy, márka [2] (1). Az alapkövön megtalálták a mester bélyegét. A régi ötvösmunkák eredetét a beléjük ütött bélyegről állapítják meg. || b. Háziállat bőrébe, szarvába v. patájába erre a célra szolgáló tüzes vassal beégetett, belesütött v. lemoshatatlan anyaggal festett jel, szám, betű, v. főként sertés, juh fülébe illesztett fémgomb v. lapocska, ill. a fülnek bizonyos módon való behasítása, kicsipkézése, kilyukasztása, mint a tulajdonosra utaló ismertetőjel. Besüti, rányomja, rásüti, ráüti a bélyeget. Az állat farára, tomporára sütötte a bélyeget. Az új tulajdonos új bélyeget nyomott a disznókra, a maga nevének kezdőbetűivel. Julcsa … fejt; azt is tudom, hogy melyik tehenet fejte: egy kis bugát: a bélyegére is emlékszem, HL volt a bal combjára sütve. (Petőfi Sándor) || c. (történettudomány) Ember bőrébe főként megszégyenítő, megbecstelenítő büntetésként beleégetett, sütött, tetovált v. lemoshatatlan festékkel rányomott azonosító, ismertető jel, szám, betű v. szó. A gályarabok vállára bélyeget sütöttek. A hóhér bélyeget (s)ütött az elítélt homlokára. Szökött rabszolga, s van sok bélyeg sütve rá. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Mint főbiztos kiadta … rendeletben, hogy aki egyetlen szót mer magyarul mondani …, bélyeget süttet reá. (Tolnai Lajos)
3. (átvitt értelemben, kissé régies) Különös ismertetőjel, sajátos, jellegzetes (lelki) vonás, tulajdonság. Egyéni, jellegzetes bélyeg; rányomja, ráüti v. rásüti vmire, vkire a bélyegét: hatással van rá, maradandó nyomokat hagy rajta; a nagy egyéniségek rányomják, ráütik bélyegüket házukra, környezetükre. Mi a magyar most? – Rút sybarita váz. | Letépte fényes nemzeti bélyegét. (Berzsenyi Dániel) A klasszicitásnak – valódi bélyege az egyszerűség. (Jósika Miklós) [Kemény Zsigmond] megjegyzésein rajta van mindig a különös lelki állapot bélyege. (Péterfy Jenő) || a. (ritka, régies) <Az ember bőrén, főleg arcán> folt, feltűnő jegy, anyajegy. Homloka tiszta és magas, s bizony semmi bélyeg rajta. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, rosszalló) Vminek árul(kod)ó nyoma; megbélyegző, szégyenletes vonás. A bűn, gonoszság, gyalázat, kapzsiság, szégyen bélyege; Kain bélyeget visel (homlokán): arcára van írva, hogy gyilkos; rajta a bélyeg (vkin); magán ® hordja v. viseli vminek a bélyegét; (vmely) bélyeget ® süt vkire, vmire. A nyilatkozat a kétkulacsosság bélyegét viseli magán. A mozgalomra a szervezetlenség, a kapkodás nyomta rá bélyegét. Amely nemzetnek törvényei durvaság, kegyetlenség bélyegét viselik, annak nem lehet durvának nem lennie. (Kossuth Lajos) Nemesbbé vágytam tenni élveim, S bűn bélyegét süték az élvezetre. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. bélyegárjegyzék v. bélyegkatalógus; bélyegautomata; bélyegcsere; bélyegfogazat; bélyegfogó; bélyegfokozat; bélyeghamisítás; bélyeghiány; bélyegkereskedő; bélyegkihágás; bélyegklub; bélyegpénz; bélyegragasztó; bélyegrovat; bélyegsorozat; bélyegvas; 2. adóbélyeg; emlékbélyeg; hírlapbélyeg; illetékbélyeg; levélbélyeg; okmánybélyeg; postabélyeg; számlabélyeg; szégyenbélyeg; takarékbélyeg; válaszbélyeg; váltóbélyeg.
bélyegtelen; bélyegű.
