beomlik
beomlik tárgyatlan ige, (régies, választékos) beomol
1. <Vmely üreges, boltozatos építménynek v. természetes alakulatnak teteje, oldala, ill. annak egy része> omolva bedől. Beomlott a ház fala, a verem teteje.
2. <Ilyen építmény, alakulat> beszakadva összedől. Beomlik a bánya, a barlang, a ház, a pince, a sír. Hihető volt, hogy ez a szoba be nem omlik. (Jókai Mór)
3. <A földfelszín vmely része az alatta képződött üreg miatt> behorpad, besüllyed, ill. beszakad. Beomlott a hegyoldal, az úttest. Az út egy szakasza beomlott.
beomlás; beomló; beomlott.
