beszélgetés
beszélgetés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a beszélget igével kifejezett tevékenység; társalgás, csevegés, eszmecsere. Hosszú, rövid, vég nélküli, éjszakába nyúló beszélgetés; baráti, érdekes, hangos, lassan induló, kedélyes, közvetlen, meleg hangú, szívélyes, unalmas beszélgetés; ® interurbán beszélgetés; megkezdődik, abbamarad, elakad, másra terelődik, hosszúra nyúlik a beszélgetés; a beszélgetés folyamán, során; beszélgetés közben; beszélgetésbe bocsátkozik, elegyedik, ereszkedik vkivel; a beszélgetésbe bekapcsolódik, beleszól; a beszélgetést abbahagyja, elvágja, félbeszakítja; beszélgetést folytat vkivel; vkire, vmire ® fordítja a beszélgetést. A beszélgetésnek megvolt az eredménye. Halkan folyt a beszélgetés. A munka utáni beszélgetések közelebb hoztak bennünket egymáshoz. A beszélgetésben v. beszélgetés közben sok szó esett arról, hogy … Nagy beszélgetésben találtam őket. Estebéd után Beszélgetéstek meghitt és vidám. (Petőfi Sándor) A jegyző családja … barátságos beszélgetés közt ült együtt. (Eötvös József) Ily beszélgetések közt észre se vették, mikor egy völgykatlanban előtűnt a … falu. (Mikszáth Kálmán) Odáig értünk ily beszélgetéssel, | ahol az új völgy látszik már a hídrul. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. (irodalomtudomány) Valóságos, megtörtént beszélgetéseknek leírt, feljegyzett, nyomtatásban kiadott változata. Olvastam Eckermann-nak Goethével folytatott beszélgetéseit.
2. (irodalomtudomány, régies) Vmely tárgyról szóló fejtegetés, könnyed, csevegő formában v. párbeszédes alakban <mint irodalmi műfaj>. Erkölcsi beszélgetések. Elíziumi beszélgetések.
Szóösszetétel(ek): magánbeszélgetés; telefonbeszélgetés.
beszélgetési.
