beszélő

Full text search

beszélő [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki beszél. Félbeszakította az éppen beszélő előadót; a darabban tíz beszélő és két néma szereplő van; a diákja lelkére beszélő tanár végül is elvesztette türelmét.
2. (átvitt értelemben) Olyan, ami szavak, külön magyarázat nélkül is kifejezi a lényeget; hiteles, megbízható, beszédes. Beszélő adatok, bizonyítékok, számok, tények; (történettudomány) beszélő címer: olyan c., amely a tulajdonos nevére v. foglalkozására utal.  E beszélő tanújeleket meglátva, azt mondák a Lámák … : – Loptad! (Jókai Mór) || a. (irodalomtudomány) Beszélő név: olyan n., amely hangzásával v. jelentésével már utal viselőjének egyéniségére; pl. Perföldy, Bolond Istók. || b. (átvitt értelemben, régies) Az egyéniséget, a lelket tükröző, kifejező; beszédes.  Jaj de szépen tudott kérni … azzal a beszélő két szemével. (Jókai Mór) Nagy beszélő szemeit lesütötte szelíden. (Mikszáth Kálmán) || c. Beszélő viszony: a) olyan kapcsolat, amelyben két személy ismeri egymást, beszélgetni is szoktak, de közelebbi barátság nem áll fenn köztük. Csak beszélő viszonyban vagyunk egymással; b) olyan kapcsolat, amelyben két személy közt nincs harag. Megszakították a beszélő viszonyt.
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, aki beszél; főleg a beszédet mondó előadó, szónok. A beszélő felé fordult. Ne zavarjátok a beszélőt! Figyelemmel hallgatták a beszélő szavait.  Dante visszafordul s megpillantja a beszélőt, amint az nézi őt hosszan-hosszan. (Péterfy Jenő) A csak alig megvilágított padlásszoba annyira megtelt dohányfüsttel, hogy elfedte egymás elől a beszélők arcát. (Kuncz Aladár) || a. Rádióbemondó, szpíker. Új beszélő állt a mikrofon elé. Kellemes hangja van ennek a beszélőnek. || b. (nyelvtudomány) Az, aki éppen beszél vkivel v. vkihez, mint nyelvtani első személy <ellentétben a hallgatóval és egyéb személyekkel, valamint a szóban forgó dolgokkal>. A nyelvi közlés a beszélő és a hallgató szempontjából.
2. <Fegyintézetben, zárdában, nevelőintézetben> az a szoba, terem, amelyben az ott lakók hozzátartozóikkal beszélhetnek. Fegyőr kísérte le a beszélőbe.
3. Az az alkalom, amikor az ilyen intézetben lakók hozzátartozóikkal beszélhetnek. Havonként egyszer van beszélője. Rendkívüli beszélőt kapott.
4. (csak birtokos személyraggal) (népies) Beszélőképesség, előadói készség, az ékesszólásra való tehetség; száj. Mézből van a beszélője.  Ha olyan jó beszélőd van, felelj ennek; ez tud ám kérdezni! (Vas Gereben) Így mondtad, uram, eszem azt az „aranyszájú szent Jánosi” beszélődet. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. beszélőcső; beszélőkagyló; beszélőképesség; beszélőkészülék; beszélőközpont; beszélőtehetség; beszélőtölcsér; 2. hasbeszélő; távbeszélő.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi