beszokik
beszokik tárgyatlan ige
1. Megszokja, hogy vhova állandóan bejárjon, vhol tartózkodjék. A kutya beszokik a szobába.
2. (irodalmi nyelvben, régies) Beleszokik vmibe. A végzet … úgy alkotá szívét, hogy minden helyzetbe … be tudjon szokni. (Eötvös József)
beszokott.
