beteg
beteg [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <ember, állat>, akinek, amelynek szervezetében, egészségi állapotában, életműködésében rendellenesség, zavar, az életképességet v. a közérzetet károsan befolyásoló, rendsz. bizonyos tünetekkel v. fájdalommal járó (el)változás következett be. Beteg gyermek; beteg ló; betegen fekszik; fekvő, halálos, súlyos beteg; ® nemi beteg. „Csendesebben vigadjanak, … Szegény édes anyám beteg.” (Petőfi Sándor) Beteg hattyú fürdik fekete tóban. (Juhász Gyula) Csak egypár szót nyögök | vagy inkább köhögök: | beteg vagyok, beteg. (Babits Mihály) || a. Olyan <szerv>, amelynek egészséges működését vmiféle hiány v. kóros elváltozás tartósan zavarja. Beteg a szíve. Beteg tüdővel még sokáig élt. || b. Betegségre valló, jellemző: beteg tekintet, nyögés.
2. Olyan <növény, növényi rész>, amely fejlődésében elmaradva v. megzavarva a satnyulás, a pusztulás jeleit mutatja. A gyümölcsfa beteg lombozata. Beteg ez a fa, ez a virág. A beteg ágat mésszel bekeni. Gyümölcskertünk hernyó emészti, Betegek a szőllő gerézdi. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) <Rendellenes v. vmely erős, rendsz. fájdalmas élmény következtében> megzavart működésű <tudat, lélek>. Ilyen gondolat csak beteg agyban születhetett. A beteg lélek mindentől fél. Hasztalan kerete a magánosságot, Mert beteg lelkének nem lelt orvosságot. (Arany János) || a. Olyan <ember>, akinek ilyen a tudati, lelki élete. Beteg ember az, aki mindenben rosszat lát.
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A bomlás, a pusztulás jeleit mutató, hanyatló <közösség, közösségi jelenség>. Beteg társadalom, művészet. Ez a beteg, boros, bús, lomha Bácska. (Kosztolányi Dezső)
5. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Rossz állapotban levő <használati tárgy>. Bizony beteg már ez a cipő. Idehoztak egy beteg autót. Lerúgta lábáról papucsát, mezítláb ment a beteg kályhához. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Alacsony színvonalú, gyenge minőségű <tevékenység, működés stb.> Beteg egy előadás volt ez! A csapat játéka eléggé beteg volt.
6. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan <dolog>, amelytől semmi jó se várható, amelyből aligha lesz vmi; reménytelen, szerencsétlen. Beteg dolog, gondolat, ügy. || a. (argóban) Zavarosan v. ostobán, nevetségesen viselkedő, ill. általában gyenge képességű <személy>. Öregem, te beteg vagy, ha ilyeneket beszélsz. Ilyen beteg alakokat küldenek ide.
7. (bizalmas) (teljesítményt kifejező igékkel, magát névmással) Betegre v. (ritka) beteggé: a) úgy, hogy beteg lesz (vmitől); b) (átvitt értelemben, túlzó) túlzott fokig, mértékig, annyira, hogy többet nem is lehet. Betegre ® eszi magát; betegre dolgozza magát; betegre táncolja magát.
II. főnév -et [ë], -e [e] v. -je [e]
1. Beteg személy. A beteg állapota; beteget ápol, látogat. A beteg túl van a ® veszélyen. A beteget kórházba szállították. A betegek iránt kíméletesnek kell lenni. A huszadik napon kijelentette az orvos, hogy a beteg túl van a veszélyen. (Mikszáth Kálmán) Elüldögélek a többi beteg ágyánál és elmesélgetünk az életünkről. (Gelléri Andor Endre) || a. (orvostudomány) Orvosi kezelésben részesülő, orvosi ellenőrzés alatt álló személy. ® Privát beteg. A 3-as terem betegei. Kérem a következő beteget. Kinek a betege vagy?
2. (átvitt értelemben) Vki vkinek v. vminek a betege (v. betegje): vki, vmi miatt aggódó, rendellenes, feldúlt v. nyomott lelkiállapotban van. Betege vagyok annak a dolognak. Betege annak a gondolatnak, hogy … Én lázadó láz betege vagyok. (Juhász Gyula)
3. Beteget jelent: bejelenti, hogy beteg, és így vmiben, rendsz. a ráeső munkában, a neki kijelölt feladatban nem vehet részt.
Szóösszetétel(ek): 1. beteganyag; beteg-beutalás; betegellenőr; betegfelvétel; betegház; betegleves; beteglista; betegnapló; betegnyilvántartás; betegpénz; betegszállítás; betegszállítmány; betegszállító; betegszék; 2. cukorbeteg; elmebeteg; gyomorbeteg; idegbeteg; kedélybeteg; nagybeteg; rákbeteg; szívbeteg; tüdőbeteg.
