betemet
betemet tárgyas ige
1. <Gödröt, üreget> megszüntet, eltüntet, földet hányva, hordva bele; betöm. Betemetik a kutat. A szél és a víz hordalékával egészen betemette az árkot.
2. Vmi betemet vkit, vmit: nagy mennyiségű anyag felülről rázuhanva, rászállva elfödi, betakarja. A lezúduló földtömeg két munkást betemetett. A tűzhányó hamuja betemette a várost. Leesett a hó, betemette az utakat, elakadtak a villamosok. (Kosztolányi Dezső)
3. (ritka, régies) <Halottat> földréteggel beföd; eltemet. Betemették őt a kis halom alján. (Vörösmarty Mihály)
betemetés; betemetett; betemethető; betemető.
