1. (átvitt értelemben is) Olyan <személy, dolog>, aki, amely betör (I) vmit. Az ablakot betörő gyerek; a kirakatot betörő kavics; a fejét betörő járókelő; a hidat betörő birkózó; az új cipőt betörő nő; a csikót betörő gazda.
2. Olyan <személy, csoport>, aki, amely hirtelen v. erőszakosan behatol vhová. Az állásokba betörő ellenség; a tanterembe betörő ifjúság. A nemesség csak a haza határán betörő ellenség ellen tartozott harcolni. (Jókai Mór) || a. Olyan <jelenség, esemény>, amely hirtelen jelentkezik, betódul (vhová). Az ország keleti részébe betörő légáramlat; az ablakon betörő fény; a váratlanul betörő tavasz; a városba, a házakba betörő árvíz.
3. (ritka) Olyan <élőlény, dolog>, amely betörik (1–2). A betörő jég ropogása; a hámba betörő ló; a rabságba betörő hadifogoly; a katonai szolgálatba betörő újonc.
4. (ritka) Olyan <személy, csoport>, aki, amely lopási szándékkal erőszakos módon fal, ajtó, ablak megrongálásával, lopott v. álkulcs használatával hatol be vhová. Betörő gonosztevő.
II. főnév -t, -je [e] Betörést (2) elkövető, betöréssel (2) foglalkozó személy. Megrögzött, notórius betörő. Betörőt fogtak el. A rendőr lefülelte a betörőt. Öt zsebtolvaj, három betörő … került a rendőrség kezére. (Nagy Lajos) || a. jelzői használat(ban) Ilyen személyre jellemző. Betörő külső, módszer. Olyan betörő külseje van. Ez csakugyan afféle betörő pofa … (Gárdonyi Géza)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.