bevet
bevet ige
1. tárgyas Vmit bevet vhova: vetve, dobva vmely belső helyre juttat vmit; belevet. Beveti a követ a folyóba, a horgot a vízbe. Beveté a rózsát a tónak habjába. (Petőfi Sándor) Dobtál vala engem a sötétbe | s tengered örvényébe vetettél be. (Babits Mihály) || a. Beveti magát vmibe: a) beleveti magát, beleugrik vmibe; bevetette magát a hideg vízzel telt medencébe; b) hanyag mozdulattal elhelyezkedik vmiben; bevetette magát egy karszékbe. A kapu előtt bevetette magát a kocsijába. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (tárgy nélkül is) <Kenyeret, tésztát> sütőlapáton a forró kemencébe betol, és kirántja alóla a sütőlapátot. Bevetetted már a kenyeret? Bevetettél már? A pék reggel négy órakor vet be. Bedagasztott, befűtött a pestbe, Kiszakított s kilenc kenyeret vetett be. (Jókai Mór)
3. Beveti az ágyat: az ágyneműt az ágyon összerakja, és rendsz. letakarja az ágyterítővel; beágyaz.
4. Vmit bevet (vmivel): vmely megmunkált földbe, annak egész terjedelmében vmely magot vet. Beveti földjét búzával. Felszántod, beveted földjét gabonával. (Arany János) [A nemesek] kénytelenek voltak engedni, hogy az úrbéresek … maguk szántsák és vessék be a saját földjeiket. (Móricz Zsigmond)
5. tárgyas (átvitt értelemben, katonaság) <Csapatot, harci egységet> a tűzvonalba, harcba vet. Bevetették a páncélos hadosztályt.
beveteget; bevetés; bevetett; bevethető; bevető; bevetett.
