biblia
biblia főnév ..iát, ..iája
1. (vallásügy) A keresztény vallás alapvető szent könyve, mely két fő részből, az ó- és újszövetségből áll; szentírás. ® Szent biblia; bibliát fordít, magyaráz, olvas. Minden hiúság, mond a biblia. (Madách Imre) Végigolvastam az egész … bibliát, ó és új testámentumot, beleértve az Énekek énekét is, meg az apokalipszist is. (Móra Ferenc) || a. Ennek egy, rendsz. nyomtatott példánya. Kapott egy bibliát. Az asztalon két könyv hever előttem: | a telefonkönyv és a biblia. (Kosztolányi Dezső) Elővette a bibliát s tovább olvasta a zsidó népnek… szörnyűséges történetét. (Móricz Zsigmond) || b. <A zsidóknál> az ószövetség. S mint zsidó a bibliát, Olvasta ott buzgón a | Világtörténetet. (Petőfi Sándor) || c. (átvitt értelemben, ritka) A bibliai kor. Ez visszanyúlik egészen a bibliáig. Ezzel az okoskodással … el lehet menni egész a bibliáig. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben) Az a könyv, amelynek vmely egyén v. közösség szemében feltétlen tekintélye van. A nyelvészek bibliája volt ez a szakkönyv. A szolgálati szabályzat volt a bibliája.
3. (átvitt értelemben, tréfás) Vkinek gyakori v. kedvenc olvasmánya. Neki … az „ezeregyéjszaka” volt a bibliája. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, tréfás) Harminckét levelű biblia v. az ördög bibliája: (egy csomag) játékkártya. Hoztál-e Pestről bibliát? Azt, akinek harminckét lapja van. (Jókai Mór) A máriásos emberek leteszik az ördög zsíros bibliáját és kimennek. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): bibliafordító; bibliakritika; bibliakör; bibliamagyarázat; biblianyomó; bibliatársaság; bibliatársulat; bibliaterjesztő.
