1. <Ember, állat> kissé sántít; úgy jár, hogy minden lépésnél egyet biccen. Alig, erősen, észrevehetően biceg. Mióta megvasalták, biceg a ló a bal hátsó lábára. Ni mint biceg, sántít, hogy szinte nevetség. (Mikszáth Kálmán) Görbe botján bicegve ballag a leány mellett. (Krúdy Gyula) || a.Vhová biceg: ilyen járással vhová megy. A szobába biceg. Elébe biceg vendégeinek.
2. <Bútor v. támasztékon, lábon álló tárgy> olyan egyensúlyi helyzetben van, hogy megterhelés v. tehertől való szabadulás esetén egyik oldalára billen. Biceg az asztal, tégy a lába alá vmit.
3. (régies, ritka) Ismételten biccent (1); bólintgat. Végigolvasá … s elégülten bicegett hozzá kis szürke fejével. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Akadozik, sántít, döcög. A ritmus biceg.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.