bim-bam
bim-bam mondatszó bimbam főnév (hangutánzó)
I. mondatszó (főleg gyermeknyelv és irodalmi nyelvben) <Magasabb és mélyebb hangot adó harangok tagoltan, lassan, erőteljesen szóló szavának utánzására.> Bim-bam, dél van. Megkondultak a harangok … fönséges ünnepélyességgel: Bim-bam! bim-bam! (Mikszáth Kálmán) || a. <Egyetlen nagyobb harang ütemes, erőteljes hangjának utánzására.>
II. főnév -ot, -ja (ritka) „Bim-bam” hangot adó harangok, ill. harang szava. A harangok zúgó bim-bamja mellett … elkezd az alattunk levő szilárd kőalap … jobbra-balra himbálni. (Jókai Mór)
bimbamoz.
