bitó
bitó főnév -t, -ja
1. (választékos) Akasztófa. Bitóra kerül; bitót érdemel. És áldottak a bitók és sírok, Mert szent a szenvedés, szent a halál. (Juhász Gyula) Viharosan emelték a bitóra, | föl-föl magasba. Várta már a hóhér. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos, régies) Pellengér, szégyenfa v. -oszlop. Oh szabadság, … Szent nevedet bitóra szögezték. (Petőfi Sándor) Bitóra kötlek, szemtelen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (tájszó, régies) Általában oszlop, cölöp, cövek, amelyhez pl. mészárosok a levágandó állatot kötik.
3. (tájszó) Kecskelábakon álló, ütővel ellátott kendertörő eszköz.
