bivaly
bivaly főnév -t, -ok, -a
1. A szarvasmarhánál általában kisebb, de erősebb, hátracsapott szarvú, gyér szőrű, fekete színű, páros ujjú kérődző állat; Ázsiában, Afrikában vadon él, nélunk némely helyen igavonó háziállat (Bos bubalis). Ázsiai v. indiai bivaly; házi bivaly. Szóláshasonlat(ok): erős, mint a bivaly v. olyan ereje van, mint a bivalynak: nagyon erős <ember, állat>. A lapályokon elszórt fehér és fekete nyájak legelésztek, fehér tehenek és fekete bivalyok. (Jókai Mór) Bús bivaly ballagva rázza Igáját. (Tóth Árpád) Az az ág, amelyből én sarjadtam, mindig rabszolga volt, Egyiptomban követ hordott a piramisokhoz, a Campagnán bivalyokat terelgetett. (Móra Ferenc)
2. (ritka, bizalmas) Nagyon ostoba ember. E két bivalt én rászedem bizonnyal. (Vörösmarty Mihály) Hallgasd meg kérelmemet, Jánoskám, te szende bivaly! (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): bivalybika; bivalycsorda; bivalyerejű; bivalyerő; bivalyfogat; bivalynyakú; bivalytehén.
