bizalmi
bizalmi melléknév és főnév
I. melléknév
1. (politika, hivatalos) Bizalomra, kül. vmely közösségnek, testületnek a vezetője v. vezetősége iránt érzett bizalomra vonatk., ezzel kapcs. (politika) Bizalmi kérdés: az a k., hogy vmely ügyben a parlament többsége támogatja-e a kormányt; bizalmi nyilatkozat. A miniszterelnök e pillanatban felveti a bizalmi kérdést. (Herczeg Ferenc)
2. Vkinek a bizalmát élvező <személy>. Bizalmi ember. Mi csupán ideigvaló [= ideiglenes] „bizalmi férfiak” vagyunk. (Arany János)
3. Különleges megbízhatóságot, hűséget, titoktartást kívánó <megbízatás>. Bizalmi állás, beosztás, hivatal. Húsz-huszonkét évig viselt bizalmi hivatalt. (Tolnai Lajos)
4. Bizalmiakkal (II.) kapcs., rájuk vonatk., őket illető. Bizalmi ülés.
II. főnév -t, -ak, -ja (politika) <Vmely pártban, a szakszervezetekben v. más közösségben> az a személy, aki egy kisebb – rendsz. a legkisebb – szervezeti egység működését irányítja, a csoport tagjainak politikai nevelésével, munkájának és fejlődésének figyelemmel kísérésével van megbízva, és összeköttetést tart fenn a tagok és a vezetőség között. Szakszervezeti bizalmi.
Szóösszetétel(ek): házbizalmi; pártbizalmi; pártcsoportbizalmi; tömbbizalmi.
