bízik
bízik tárgyatlan ige -om (-ok), -ol; -tam, -ott; -nám (-nék), -nál, -nék (-na); -zam (-zak), -zál, -zék (-zon)
1. A jövőben kedvező, szerencsés eseményeket vár, remél. Bízva bízik: erősen, törhetetlenül, állandóan bízik. Az egész család elcsüggedt, csakis ő bízik még. Napról napra megént bízik. (Arany János) Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál! (Madách Imre) || a. Bízik vmiben: hiszi, biztosra veszi, hogy vmi bekövetkezik, hogy vki teljesít v. vmi valóra vált vmit; számít vmire. Bízik a győzelemben, a jövőben, a sikerben, vkinek az ígéretében, szavában; bízik benne, hogy eléri célját, hogy kérését kedvezően intézik el. Nem bízhatol sorsodnak jóslatában. (Vörösmarty Mihály) Ne bízz, Ophelia, [Hamlet] Fogadásiban. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. Bízik vkiben v. (ritka, régies) bízik vkihez: meg van győződve vkinek becsületességéről, hűségéről, jó szándékáról v. arról, hogy az illető meg fogja segíteni. Vakon bízik vkiben. Kihez bizzam, ha te engem megcsalsz? (Csokonai Vitéz Mihály) Szegény atyánk! ha ő ugy nem bizik Az emberekben: jégre nem viszik. (Petőfi Sándor) || a. Bízik magában: saját erejének, értékének tudatában úgy érzi, hogy képes vmely feladat elvégzésére.
3. Bízik vmiben v. (népies, régies) bízik vmihez, vmire: meg van győződve vminek a hatékonyságáról, igaz és érvényes voltáról, vmitől jót vár, remél, jóra számít. Bízik ® csillagában. Bízván hát mind az eszéhez, Mind erszényéhez; hogy Döbrögi meg ne csalódna, Úgymond, már egyszer vele számot kellene vetni. (Fazekas Mihály) Tűrni fog a nemzet, remélve a szebb jövendőt, s bízva ügyének igazságában. (Deák Ferenc)
Igekötős igék: megbízik.
bízás; bízó.
