bizonyít
bizonyít tárgyas ige -ott; -son, -ani v. (ritk.) -ni
1. Vmit bizonyít: vmely állításnak az igazságát, vmely tételnek az érvényét, tényállásnak, eseménynek a valóságát, megtörténtét vmivel v. vmilyen módon igazolja. Tételeit logikai úton bizonyítja. A vádlott ártatlanságát meggyőző adatokkal bizonyította. Iparkodtunk egymás híreit megcáfolni, lehetetlennek bizonyítani. (Jókai Mór) || a. Vmit igaznak állít. Esküvel bizonyít vmit; hitelesen bizonyítja. A tanúk egész sora bizonyítja, hogy úgy történt. Nem láttam, tehát bizonyítani sem tudom. S az öreg tatár beszédét … Bizonyítá a templomnak Egy nem szavajátszó [= szavahihető] őre. (Arany János)
2. Vmit meggyőzően bemutat, mindenki számára nyilvánvalóvá tesz. Bizonyít vmivel vmit. Tettekkel bizonyítja, hogy jó párttag. Halálával bizonyította eszméi iránt való hűségét. Tettel bizonyítá, mit hirdete szája, Hogy szabad a jobbágy, földje és munkája. (Arany János)
3. <Tény, tárgy> eszköz arra, hogy vmely tétel v. állítás igazsága, vmely tényállás valósága igazolható legyen. Vmi bizonyít vmit; ez nem bizonyít semmit; ez azt bizonyítja, hogy …; a szavazatok aránya ékesszólóan v. beszédesen bizonyítja, hogy …; az ő esete bizonyítja; az eredmény is ezt bizonyítja; mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy …
Igekötős igék: bebizonyít; rábizonyít.
bizonyítatlan; bizonyítgat; bizonyíthatatlan; bizonyítható.
