bizonytalanság
bizonytalanság főnév -ot, -a (többes számban ritka)
1. A bizonytalan melléknévvel kifejezett tulajdonság, jelleg. Az állítás, a tétel, a hír, a körvonalak bizonytalansága; hangjának, tekintetének bizonytalansága; az élet, a sors bizonytalansága; magatartásának, mozdulatainak bizonytalansága; vmely időpont bizonytalansága. Előttünk a bizonytalanság szakadéka nyílt meg. (Kuncz Aladár)
2. Az a nyomasztó, idegesítő állapot, amelyben vki bizonytalan, melyben kétséget érez vminek valósága, bekövetkezése, következményei tekintetében. Állandó, kínzó, örökös, szörnyű bizonytalanság; bizonytalanságban van vmit illetően, vmi tekintetében v. felől; bizonytalanságban hagy v. tart vkit; bizonytalanságban marad; eloszlatja a bizonytalanságot. A … tengeren Bizonytalanság közt vagytok sok ezeren. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Ebből következő tétovázás, ingadozás, határozatlanság <az ember(ek) magatartásában>, ill. olyan helyzet, amelyre ez jellemző. Általános, nagy a bizonytalanság. A válság bizonytalanságot idézett elő az országban. Az alispán minden tetteiben habozás s bizonytalanság vala észrevehető. (Eötvös József) Resteltem … a hús | vágyait, bűnét, az izgalmat, a | bizonytalanságot. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): jogbizonytalanság; létbizonytalanság.
