biztos [1]

Full text search

biztos [1] melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan, amihez kétség nem fér, ami valóságnak, ténynek vehető. Biztos adat, forrás, hír.  Biztosra vehette …, hogy Mihályi fel fogja bontani az eljegyzést. (Herczeg Ferenc) Másfél nap óta nem találtam embert, aki biztosan meg tudta volna mondani, hogy hány lába van a póknak. (Móra Ferenc) || a. Olyan <cselekvés, esemény, jelenség>, amelynek bekövetkezésére, hatására, eredményére feltétlenül számíthatunk. Biztos ígéret. Egyetlen biztos lövéssel leterítette. A darab biztos sikernek látszott.  A halál semmi, még ha biztos is, mert az … megfordul, visszahúzódik, mint az útközben egerésző macska. (Mikszáth Kálmán) Csalónak hisznek és mutyit akarnak adni a biztos üzlethez valamennyien! (Hunyady Sándor) Szóláshasonlat(ok): biztos, mint a ® halál. || b. Olyan <dolog>, amely nem jár váratlan kellemetlen következménnyel v. sikertelenséggel; biztonságos. Biztos fogás. A közepén emeljük, az biztosabb; (szójárás) ami biztos, az biztos v. biztos, ami biztos: nem szalasztom el az adódó lehetőséget, jó lesz, ha biztosítom magam a kellemetlen meglepetésektől.
2. Olyan, amit nem v. csak nehezen lehet megingatni, megzavarni v. benne változást előidézni. Biztos alap, állás, öntudat; biztos talajon áll. Határaink biztosak.  Az ifjúság háborgó napjai múlván, Biztos erőt érzek. (Vörösmarty Mihály) Ez a formaérzék … biztossá és arányossá tette a kivitel munkáját. (Péterfy Jenő)
3. Olyan, ami veszélytől védett, ami biztonságot nyújt. Biztos révbe jut; biztos zugot keres.  Mészáros legények … míg … biztos helyre nem jutának, Addig rá sem értek szólni a kutyának. (Arany János) A pénzed … biztos helyen van, fiam. (Mikszáth Kálmán) || a. Biztonságos. Az embernek ott nem biztos az élete.
4. (régies) Olyan, akiben, amiben feltétlenül bízhatunk; megbízható.  Adsz egy biztos embert, ki a titkot el nem árulja. (Vas Gereben) Adj mellé biztos őrt. (Arany JánosShakespeare-fordítás) || a. Olyan <személy>, aki ritkán követ el hibát vmiben, aki nem könnyen téved. Biztos célzó, számoló.  Sobri oly biztos lövő, aki a fecskét lelövi röptében golyóval. (Jókai Mór) || b. Biztos vmiben, vmiről, vmi felől: a) tudja, mit akar.  Az öreg úr biztos volt … maga felől. (Jókai Mór) b) meggyőződése, hogy nem fog tévedni, hibázni. Biztos vagyok benne, hogy …; biztos a ® dolgában.
5. Kétségtelen, nyilvánvaló. Vannak biztos jelei a dolognak.
6.* határozói használat(ban) (bizalmas) Bizonyára, biztosan, bizonyosan. Biztos eljön; biztos azért tette, mert …
Kerülendő szó vagy kifejezés.
II. főnév -at Olyan dolog, olyasmi, amelyben, amelynek valóságában, bekövetkezésében feltétlenül bízhatunk. Nem ígért semmi biztosat. Nem tudtak biztosat mondani. Biztosra megy v. utazik: úgy fog neki, hogy a sikertelenséget, kudarcot lehetetlennek tartja. Biztosra vesz vmit: bizonyosnak tartja.  A zempléni ember csak biztosra utazik. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): bombabiztos; gázbiztos; magabiztos; tűzbiztos; üzembiztos.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi