bőbeszédűség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában a bőbeszédű melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek, vminek ilyen volta, természete, jellege.
1. Vkinek az a tulajdonsága, hogy sokat beszél. Kifogyhatatlan bőbeszédűség jellemzi. Terhes volt már a vendég bőbeszédűsége. Hiába próbálta fékezni az asszony bőbeszédűségét. Az anyatermészet jobb sorsra érdemes bőbeszédűséggel áldotta meg. (Mikszáth Kálmán) Az öreg kanonok … szórakozottan állotta az özvegyasszony bőbeszédűségét. (Herczeg Ferenc)
2. Terjengős, hosszadalmas, túlságosan részletező beszéd, előadásmód, stílus; szószaporítás. A szónok bőbeszédűsége; a cikk, az előadás, a regény bőbeszédűsége. Véget-hosszat nem érő bőbeszédűséggel magyarázta álláspontját. Szólásra határozta magát s kitörő bőbeszédűséggel hadarta: – Jön. Itt lesz ma. (Mikszáth Kálmán)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.