bódító
bódító melléknév -an v. -n, -bb
1. Olyan, aki, ami bódít (1). Bódító fájdalom; bódító hatású. Két figyelmeztetéssel zárjuk bódító fejfájás közt írott sorainkat. (Kossuth Lajos) Szivott bódítón-édes illatot. (Petőfi Sándor) Bódító illatú virágok nyiladoztak. (Herczeg Ferenc)
2. (átvitt értelemben, választékos) Zsongító, félig öntudatlan állapotba ringató. Bódító dallam, zene. A zene mindig [= egyre] bódítóbban hangzik … (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): bódítószer.
